Hűtlenség...Megcsalás... Ez az amit soha senki nem akar átélni de sokszor 

Bele esünk ebbe a csapdába...

A szerelem útját együtt kerestétek 
Ám a célhoz már nem együtt értetek 
Te elárultad szíved és azt is 
Aki teljes szívéből szeretett téged







Szeretett, de te elárultad 
Téged többé nem láthat 
Ő teljes szívéből szeretett 
És most mégis miattad szenved





Tengerben egy könny cseppet sodor az ár, ez a könny jelenti szívemnek baját, szívem kettészakadt, ezernyi szög benne de hallom dobogását, bár ilyen könnyű lenne!






Más nevet szólongatsz álmodban, más jár naphosszat az agyadban. Velem játszadozol, amikor másra gondolsz, velem próbálsz beforrasztani egy régi sebet. Engem te már rég nem szeretsz, ám én még mindig szeretlek. Legyen ennek vége, mielőtt, még olyat teszek...







Én szívből szerettelek, de te nem szerettél viszont 
Csak eljátszottad ezt a csalfa viszonyt 
Magamban keresem a hibát, amiért ezt tetted velem 
De nem találok egyebet, csak szeretetet, mert szerettem 
Én neked ajándékoztam szívem egy darabját 
De te kettétörted és visszaadtad, lásd, ez nagyon fájt 
Minden percben te jártál a fejemben 
De én eszedbe sem jutottam, mert más járt a fejedben
Hiába hullajtottad könnyed utánam, 
Ha nem volt szívből jövő, ezt már nagyon megbántam 
Gondolkozz el, azon, amit tettél, 
És tegyél engem most minden elé 
Lásd, hogy van valaki, aki, mert bízni benned, 
De eljátszottad ezt a bizalmat és ezzel összetört a reményem benned 
Nem csak az számít megcsalásnak, amit testtel teszünk, 
Hanem az is, amit szemünkből, szánkból röhögve eresztünk 
Nem értem, hol rontottam el, de remélem, 
Boldogságra találsz majd a jövőben. 
Szívből szeretett valaki, és ezt sohase feledd 
Mert a kihullott könnyek tönkre teszik az emléket, ezt ne engedd 
Sokszor láttam, hogy megfeledkeztél rólam 
Így volt ez a táborban, és még szépen sorban 
Ajándékot elfelejtettél hozni nekem, 
De nem is az fájt, hanem az, amit éreztem 
Immáron vége lett a belső kapcsolatnak 
Hát ég veled és legyél boldog magadnak 











Ha erővel vesszük rá magunkat, hogy hűségesek maradjunk ahhoz, akit szeretünk, az a hűtlenségnél semmivel sem különb.








Egyetlen más szóhoz sem fűződik annyi hazugság, mint a szerelem szóhoz.







Nincs olyan álarc, amely sokáig takarhatná a szerelmet ott, ahol megvan, vagy színlelhetné, ha nincs meg.










Mikor túlságosan szeretünk, nehéz észrevenni, hogy már nem szeretnek bennünket.




Furcsa félelem sodort össze minket. - 
Nehéz a gyászban árván állani! 
Titkon keresve tűnt kedveseinket, 
vagyunk egymásnak mások árnyai




A  szerelmes beszélgetéseknek az a művészetük, hogy ne mindig legyenek szerelmesek. Kis kiruccanásokat kell csinálnunk, s akkor a visszatérés arra, amit szeretünk, sokkal kedvesebb.






A hűtlenség velünk született hajlam. Az embernek éppúgy nincs módjában az, hogy állhatatos legyen, mint az, hogy elhárítsa a betegségeket. Akit elhagytunk, azt csak megelőztük; ennyi az egész. Néhány hónappal több vagy kevesebb; ez az egyetlen különbség a hűtlen és az elhagyott között.








Nyugalmas állapotban a szerelem elveszíti körvonalait, vonásai elmosódnak: nem is tudjuk, valóban vele van-e dolgunk. Összeveszés vagy megcsalás kell ahhoz, hogy felismerjük arculatát, és tisztán lássunk benne. Csakis akkor csinálhatjuk meg a mérleget, és állapíthatjuk meg, vajon továbbra is ragaszkodunk-e egymáshoz, vagy gyűlöljük egymást, vagy pedig közömbösek lettünk egymás iránt





A hűtlenség... lelkileg, gondolatban mindenkor végbemegy. Tényleg és tettleg azonban ehhez arányítva csak igen kevés esetben effektuáltatik.








Ha az ember szerelmes, többnyire azzal kezdi, hogy megcsalja önmagát, és többnyire azzal végzi, hogy a másikat csalja meg.

Oldal: Versek a Hűtlenségről
Versek,Idézetek minden témában - © 2008 - 2024 - versekandidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat