Fájdalom,csalódás.. ezt a két szót és érzést mndenki ismeri...

---

Hiába vágyódom 
Elfeledni téged, 
Mégis minden éjjel 
Feltűnsz nékem édes 
Álomtündér képben.




Fekszem egyedül, társam csak a sötétség, 
Álomra várok, de nincs más, csak üresség. 
Üres vagyok nélküled és minden értelmetlen, 
Az élet egy útvesztő és én eltévedtem.

Amikor én azt mondtam, hogy
örökké szeretni foglak, akkor nem vicceltem.. és tessék, még most is
szeretlek.. pedig tudom,hogy te már nem..



Van egy dolog,ami bánt..mégis mosolyog a szám..
pedig belül még mindig fáj




Csalódtam sok mindenkiben..és a legjobban én sérültem..
Csak egy kérdés:mi értelme bízni az emberekben?





.Annyiszor voltam már szerelmes
és mindig azt hittem, hogy ő az, akivel leélem az életemet.. de valaki mindig
felébresztett.




Idáig amikor padlón voltam
mindig felálltam, de most már fel sem akarok állni.. mert tudom, hogy nem
bírnék ki még egy esést..






Nem tudom miért dobtad el szívemet, nem tudom hogy mért kellett összetörnöd, de egyet tudok hogy szenvedek, s szívem rohad, s a végén 1 kis darabka, egy őszinte darabka megmarad belőle,s azt akarom, hogy tudd, Szeretlek!
Szenvedek és te még csak nem is látod!
Látod, én megmondtam, hogy majd jön más és eldobsz érte, nem hittél nekem, s én megbíztam benned, s most ezért szenvedek! 
Utálom az életem! Látod mit tettél velem? Szenvedés nekem minden egyes perc mit nélküled kell töltenem!









Megértettem, hogy a szerelem pillanata akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve

Izgalmas sejtelemmel 
várom az új estét. 
Szerelemre virradó 
vággyal átitatott 
testét.



Megízlelvén azonnal tudtam, ez lesz 
Ami átszövi elkövetkező életemet 
Tökéletessé varázsol mindent nekem 
Csodálatos napok, kitörő élvezetek.





A legjobb barátnőm, 
Kinek elmondhattam minden bűnöm, 
Elmondhattam minden rosszat, 
S minden titkomat.





Akkor csak rajta, tedd meg! 
Engem ugyan meg ne láss! 
Ölelj, szeress, csókolj meg 
Hát mindenki mást!







A fekete tükörbe nézve, 
Semmit sem láthatok. 
A régi fénynek vége, 
A sötét rajta is áthatott.







Hatalomtól fosztva állok most elétek, 
megcsáklyázott lelkemmel vissza sem nézek..










Eszedben voltam - 
Eszemben voltál. 
Szerettelek? 
Szerettél? 
Darabokra hullott álmok, 
Talán poharak, apró szilánkok, 
Valaha ezen kellett volna járnom, 
Biztos. 
Mint biztos alapon.









Éjjé áll össze a haldokló este. 
Valami varázslatot várok.

Benned a betegség 
Tudod mit csinálsz 
Tudtam mit csinálok 
És én még mindig 
Mindig csak állok s várok.

 

Mi az mit megbocsáthat még az ember? 
S mi az, mit feledni képes a szíve? 
Lehetnek szép napok, lehet boldog óra, 
De az élet - az a zord, mogorva -, nem felejt






Ebben a percben nehéz megszólalni, 
nehéz akármit is mondani, 
könnyekkel küszködünk, 
hiszen tudjuk, ma elmegyünk







Csak csendesen tengek egy végtelen világba 
Csak egyedül gondolom végig az életem 
Csak csendesen sírdogálok magamba 
csak egyedül megyek át a túlvilágba.






Érzem meghalt bennem a vágy 
s nincs csak koporsó-ágy, 
Mely megértőn magába zár










Árok szélen, hideg éjen, 
ülök egyedül a sötétségben. 
Csak egy csillag, hullócsillag, 
Szemem tükrében fel-felvillan, 
S mint a boldogságom, 
eltűnik a messzi határon.

Oldal: Versek a csalódásról,fájdalomról
Versek,Idézetek minden témában - © 2008 - 2024 - versekandidezetek.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat